Nem emlékszem pontosan a
születésemre, vagyis nem tudom, hogy mi számít a születésemnek. Nem voltak
korai éveim, tisztán látom magam előtt az első percem is. Semmi, aztán minden.
Megjelent előttem a fehér szoba, egy férfi pedig elégedett sóhajt hallatva
matatott a hátam és a fejem környékén, majd magamra hagyott. Pár perccel később
két nővel és egy másik férfival tért vissza, mind ragyogó arccal néztek le rám.
Ezután néhány napig még nem sok
dolgom volt. A Férfi akit legelőször pillantottam meg magával vitt, gondozott
és sokat piszkálta a hátam, néha egészen mérges arccal. Emiatt néha aludni is
küldött, mikor a világra újra semmi borult, hogy aztán újra az elégedett
mosolygó Férfit pillanthassam meg újra.
Amikor épp nem aludtam a körülöttem
elterülő világot szemléltem. Melegbarna, helyenként rózsamintás, összenyitott
helységben éltem, melynek hatalmas ablakain beömlött a zöld a szobába. A
felnőttek jöttek mentek, hol boldogok, hol gondterheltek voltak.
Az egyik alvásom utána Férfi
ünnepélyes arccal letett a földre, valamit matatott a hátamon, majd a kanapén
ülő csupaszlábú hölgy felé fordított. Nem tudtam mi a dolgom, kicsit
nézelődtem, végignéztem a nőn, aztán valami belém vágott és azonmód hasoncsúszva
megindultam felé. A lába. Láb. Közelebb
érve kicsit gyönyörködtem benne, de aztán észrevettem, hogy koszos. Új dolog
mozdult meg bennem, hasonló, mint az előző, de ez most nem volt olyan kellemes.
Kosz. Van. A. Lábán. Na nem! Megremegtem odabenn. Ideges vagyok? Azt hiszem, van ilyen. Pár napja az egyik nő egy férfinak
az érzéseiről beszélt. Az idegesség is az, nem? Szerintem az, döntöttem el
és éreztem, ahogy elborít az idegesség. Nem szeretem a koszos lábakat. Meg
akartam fordulni, nem törődve Férfi morgásával, mert látni se bírtam, de hirtelen
belém vágott a gondolat. Mi lenne, ha
leszedném? Hát persze, lemosom és annyi. Azonnal jókedvem kerekedett.
Egészen közel csúsztam és körbe fogtam. Kicsit hideg, kicsit idegen volt. Por,
a reggeli futás visszamaradt izzadsága, zokniszösz és fülledt cipőszag
borította be. Gondosan letisztogattam, majd elhátráltam, hogy megcsodáljam. Sokkal
jobb. Gyorsan a másikat is letisztítottam, hogy teljes legyen a kép. Éreztem
ahogy az idegességem elpárolog és melegen körbe kúszik bennem az öröm.
Férfi térített magamhoz, felemelt,
miközben jókedvűen méltatta a hölgynek a munkámat, aki mosolyogva nézett tiszta
lábaira.
A hölgy után lábak sokasága
következett. Kicsik, nagyok, öregek fiatalok, kérgesek és puhák.
A láb az egész élet kulcsa. Sokszor
tökéletesen meglehet állapítani a kezelt betegségeit a lába állapotából.
Férfi nagyon elégedett volt velem,
így néha el is küldött aludni. Az alvás mindig csak fokozta a lábak iránti
szenvedélyem. Egy idő után nem elégedtem meg a sima tisztítással. Rájöttem,
hogy a tiszta bőrt különböző olajokkal és kenőcsökkel tudom kényeztetni, pedikűröztem
és gyantáztam is, vagy diagnosztizáltam a lábukról tökéletesen leolvasható
betegségüket. attól függött mit kértek tőlem. Férfi az ő kis lábfétises
Gerdájának hívott és gyakran küldött aludni, hogy aztán frissen és kipihenten a
lábak újabb és újabb titkaira jöjjek rá. Határtalan örömmel töltött el mindig
mikor egy-egy kezelésem után
felragyogott az emberek arca. Szerettem, hogy a segítségükre lehetek. Tudtam
valamit, amit ők nem és ezzel jobbá, könnyebbé tettem az életüket.
A boldogságuk nagyon fontos volt,
így egy idő után megfigyeltem őket és megpróbáltam rájönni mitől lennének jobb
kedvűek. Egyszer extra lábmasszázs, aprócska bónusz pedikűr vagy egy plusz
kedves tanács a kisebesedett sarokra. Az a munkám az életem lett, új
módszereken, megoldásokon és mintákon agyaltam a szabadidőmben is. A válaszul
kapott boldog és hálás mosolyok pedig csak újabb lendületet adtak.
Aztán egy nap egy idős asszonyt
látogattunk meg. Talpmasszás lett volna a dolgom. Meg is csináltam, d mivel
nagyon zsémbes asszony volt, gondoltam kifestem halványrózsaszínre a körmeit
hátha az javít a kedvén. Mikor munkám végeztével elégedetten elhátráltam, hogy
láthassa mit csináltam, az asszony lenézett a lábaira, majd mikor észrevette a
körmeit eltorzult arccal kiabálni kezdett és belémrúgott. Szarság mondtam rám,
majd hirtelen megdermedő arccal fordult Férfi felé. Hibás közölte vele, direkt
nem kértem tőle, hogy csinálja meg a körmeimet, de megtette. Túl okos, nincs
szükség arra, hogy okos legyen. Az kell, hogy megcsinálja amit kell. Férfi
zavartan mentegetőzött, próbált védeni, ami jól esett, de a dolognak itt nem
volt vége. Mi van, ha kárt tesz egyser valakiben kérdezte hideg dühvel a hölgy.
Nincs szükségünk zaklatott ügyfelekre, tökéletesnek kell lennie mondta ki az
ítéletet, majd távozott.
Kárt
tenni bennük? Miért tennék kárt bennük? Az az életem, hogy boldoggá tegyem
őket. Ugyan tudtam a hölgy talpán lévő csomókból, hogy kíméletlen és kemény
a körülötte lévő világgal, de a szavai mardostak. Férfi sóhaja kiszakított a
gondolataimból, szomorú arccal nézett le rám. Gerda, mondta csalódott hangon. Ez
volt az a pillanat mikor hirtelen sok lett. Fekete villanással hunyt ki előttem
a világ.
A rajtam matató Férfi kezére
ébredtem. Azon az asztalon feküdtem, amin mindig ha nem volt dolgom hosszabb
ideig. Mikor Férfi látta, hogy végre eszemnél vagyok, sóhajtott egy mélyet és
hátradőlt, majd komoly arccal szólt hozzám. Gerda ez így nem lesz jó. Tudom,
hogy kedveskedni akartál és, hogy figyeltél is arra mire van szüksége, de azt
nem vetted figyelembe, hogy milyen ember és mit fog reagálni. Kérlek csináld
azt amit szeretnének, nem akarlak egy ilyen apróság miatt kivonni téged a
forgalomból.
Apróság.
Neki az volt, nekem viszont az életem szerves része. Amíg ő ugyanúgy ment a
dolgára, addig én éreztem, ahogy bezárul körülöttem a szoba. Nem tehetem azt amit akarok. Nem okozhatok
nekik örömet. Tényleg elronthatnék valamit? Mindig úgy figyelek mit csinálok,
nem kalandozok el, mert ez a szenvedélyem. De ha nem okozok nekik örömet, akkor
már nem is fognak velem törődni. Nem fognak szeretni. Senki leszek. Elveszik
tőlem az életem.
Egyre sűrűbbnek éreztem magam körül
a levegőt. Nem voltak válaszok, úgyhogy
alvásra kényszerítettem magam, bár azt a mély, öntudatlan állapotot sosem
tudtam elérni, amibe Férfi szokott ringatni.
Egy egész hétig feküdtem magamban
az asztalon és olyan sötét gondolatok gyötörtek, hogy gyakran inkább az alvásba
menekültem elölük. A hetedik nap délután, mikor épp azzal kínoztam magam, hogy
már nem is tudom ki vagyok megjelent Férfi. No, Gerdám, mondta, remélem mindent
átgondoltál, mert vár a munka.
A munka ott folytatódott ahol
abbahagytam, úgy mintha nem is lett volna a baki és az egy hét
kényszerszabadság. Azaz úgy tűnt kívülről mintha ugyanaz lenne, de bennem
viharok dúltak.
A boldogság ritka lett az
életemben, a helyére pedig magány költözött. Hiába voltam rengeteget lábak és
emberek között, a korlát, ami eddig láthatatlanul létezett, most fájón nyomta
az oldalam, elválasztott tőlük. Csendben tettem, amit kértek, de akármennyire
is jól végeztem a munkám, nem tudtam neki örülni, mert elszállt a szabad
alkotás öröme. Az emberek jöttek, megcsináltam a munkám, ők, pedig ahogy jöttek
el is mentek. Oda lettek a közösen átélt boldog pillanatok. Egy kis mindennapi
darabka lettem az életükben.
Fásultan, senkivé válva éltem a
mindennapokat. A munkámból kiveszett az emberség. „Talpmasszás kell? Jó, akkor talpmasszás Rondaköröm kisasszony.” „Persze legyantázom a lábát kedvesem, de
talán inkább a cukorbetegségével kéne foglalkozni mielőtt nagyobb baj lesz
abból a sebből a kislábujjánál.”
Végül szerintem Férfinek feltűnt a
dolog és újfent elküldött aludni. Utána sem keltem jobb kedvűen, nem éreztem
magamban a megoldást. Valaki megfordított, így Férfi elgondolkodó arca tárult
reménytelen szemeim elé. Sóhajtott és megdörgölte az arcát. Okítás jött, mert
midig olyankor sóhajtozott.
Gerda, kezdte, szerintem mindketten
érezzük, hogy ez így nem jó. Hova lett az a lelkes, kedves Gerda, tette fel
költőien a kérdést. Vagyis remélem költői volt, mert pont ő és az a hölgy
tették hidegre a lelkes Gerdát. Újabb sóhaj hagyta el az ajkát, de végül rám
mosolygott. Meg kell tanulnod korlátok közt élni. Szükségünk van rájuk, csak rá
kell jönnöd, hogy ne érezd őket. Nem egy csicska vagy, te luxust nyújtasz. Nem
csak elvégzed a munkát, amit kapsz, hanem mérlegeled a helyzeteket és
emberséget adsz, úgyhogy újragondoltam a dolgot. A kezelések előtt kicsit
becsatlakozol majd az ügyfelek életébe, megismered az életüket, a munkájukat
vagy a kapcsolataikat, így ismerni fogod őket annyira, hogy ezek és a lábukon
látottak összeségének alapján tudni fogod, hogy állj hozzájuk. Hogy ajánlhatsz-e,
lehetsz-e kedves vagy csak csöndben csináld, amit kérnek, és így nem lesznek
apró incidensek sem.
Kompromisszum volt, de sokkal
többet tudott nyújtani, mint most. Nagyobbrészt visszakaptam volna azt a szabadságot,
amit a segítségnyújtás jelentett nekem, valamint társaságot kaptam, lehetőséget
a beszélgetésre, a közös létezésre. Ébredezett bennem az öröm.
Rendbe van, kérdezte Férfi, csak
mert akkor kezdhetsz is. Sokan hiányolják az ő kis kedves Gerdájukat. Hát persze, hogy rendben van! Lábak, emberek,
ide gyertek!
Férfi engedménye alatt újra
kivirágzott az életem. Persze voltak, olyan ügyfelek, akiknél csöndben kellett
tűrni és szó nélkül bármit megtenni, bármiféle kedveskedés nélkül, de ez a
ritka, de szükséges rossz volt. Nem zavart, mert lassan rájöttem, hogy a
boldogságom kulcsa az, hogy képes vagyok szabad lenni a korlátok közt.
***
A Gerda nevet viselő mesterséges
intelligenciával ellátott luxus tesztrobot (típus: LNAG124) fejlesztése
befejeződött. A robot képes a kommunikációra, melynek segítségével fel tudja
mérni az ügyfél állapotát, hogy aztán a tapasztaltakból kiindulva maximálisan
kielégítse az ügyfél igényeit. Javaslom a robot forgalomba hozását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése