Előkészítette a hangrögzítőt a telefonján. A szobaajtaja
ugyan még csukva volt, de a kiabálás egyre erősebben szivárgott a fejhallgató
párnái mögé.
A szülei épp lezárták a „lusta dög vagy, te pedig egy piás idióta”
részét az ordibálásnak, Angelika pedig tudta, hogy a „szar szülő vagy, miért is
nem védekeztünk” fejezet következik. Az apjában volt valamennyi pia, az anyját meg
szokás szerint a gyűlölet fűtötte.
Most az egyszer nem bánta, hiába fogják elővenni a tegnapi
irodalom karó miatt. A szülei az elmúlt héten meglepően csöndesek voltak és
kerülték egymást, így nem volt lehetősége bizonyítékot gyűjteni. Mikor az apja
odalent felemelte a hangját szinte érezte, amint a szabadság levegője az orrába
kúszik. Két nap múlva betölti a tizenhatot.
Az ajtó kilincsét valaki megmarkolta. Felvétel indul.
- Azonnal vedd le a
fejedről az a nyavalyás felhallgatót! -
kezdte az apja a küszöbről. Gyorsan levette. Kellett a felvétel, de azért nem
minden áron. - Most hallom már megint
mi van? Minek dolgozom én ki a belem, hogy eltartsalak, ha te annyit nem bírsz
megtenni, hogy tanulsz egy rohadt dolgozatra? Én lenné itt a rossz szülő? A
hülye anyád vére folyik benned is - ezzel
visszafordult az anyja felé és káromkodással vegyített szidalomáradatot
zúdított rá. - Te ribanc, elkaptál egy időre ezzel a két gyerekkel, de nem
fogsz életem végéig rajtam élősködni azt azért remélem tudod!
Az anyja fülei mellett elszálltak a sértések, őt hibáztatta,
mint mindig.
- Most elégedett
vagy? Megkaptad a figyelmet, amire vágytál te kis korcs - sziszegte dühös arccal a lány felé.
Odalent valami csörömpölt, majd az öccse rémülten
felsikkantott. Az anyja arca még inkább elborult, megfordult és nagy
lendülettel indult ki a szobából, az apja felfújt kakasként követte.
Ahogy lementek a lépcsőn, összekucorodott a széken. Felhúzott
térdeit átkarolta, arcát rájuk hajtotta. Hiába hallotta már ezerszer és
ezerféleképpen, ugyanúgy fájtak, még akkor is, ha nem akarta. Nem baj, emelte fel a fejét és
összehúzott szemekkel kinézett a sötét utcára. Hadd fájjon, nem számít. Régen is fájt és most milyen jó lett belőle.
Felemelte a telefonját, hogy megnézze Ádám írt-e. Nem írt.
Persze számított rá. Három hónapja leveleztek, már tudta mikor szokott elérhető
lenni.
Augusztus végén elfelejtett tejet venni a sarki boltban és
az anyja természetesen készségesen újságolta el ezt az apjának, mikor az
először rajta kereste. Aznap délután két pofont kapott a feledékenységéért.
Később, éjjel mikorra már csak a kisírt szemei mutatták az eseményeket,
keserűen osztott meg egy idézetet a facebookon szarok a szüleim hashtaggel.
Másnap reggelre egy lány bejelölte. Hanna, így hívták a lányt, látta a posztot
mielőtt még leszedte volna. Bátor volt mikor feltette, ezt mondta Hanna is, de
aztán félni kezdett hátha eljut a szülei füléig és gyorsan leszedte.
Hamar kiderült, hogy Hanna is hasonló helyzetben volt, mint
ő pár éve. Ő a googleba írta be, hogy mit tegyen. Végül egy fórumon kötött ki,
ahol aztán megtalálta Ádámot. A férfi átsegítette a nehézségeken és tanúskodott
mellette a bíróságon, mikor tizenhatévesen úgy döntött szeretne elköltözni
otthonról a körülményekre hivatkozva. Voltak felvételei, emlékei és lila
foltjai. Elköltözhetett. A legapróbb részletekig mindent lelkesen elmesélt
Angelikának és javasolta keresse meg Ádámot.
Két álmatlan éjszaka és egy fél pohárka lopott pálinka után
ráírt. Ő pedig válaszolt. Azóta nap, mint nap beszéltek, barátok lettek. Ádám
megértette. A férfi nem tervezett gyerek volt, de megtartották végül, mert járt
utána kedvezmény, amit az apja boldogan költött piára, így Ádámnak már csak
verés maradt belőle.
Már megvolt a terve. Volt pár képe a lila foltjairól, négy
hangfelvétele. Tudta hol van a táskája és, hogy melyik ruhákat fogja
beledobálni. Az iratai összekészítve feküdtek az íróasztala legalsó fiókjában,
közvetlenül a gondosan megírt ellenőrző lista alatt.
Két nap múlva betölti a tizenhatot. Rákövetkező napon
összepakol és átkérezkedik „Sárához aludni”. Ilyenkor előny volt a közönyük.
Nem tudták, hogy Sára nevű osztálytársa nincs is. Bemegy busszal a belvárosba
és az Anomália kávézóban találkozik Ádámmal. Felkuncogott magában, milyen
találó pont ott találkozni.
Felkapta a fejét a lentről felhangzó ordításra. Felállt és
elsétált az ajtóig, egy pillanatig habozott. Az öcsém egyedül fog maradni. Megrázta magát. Nem. Nem érdemlem meg ezt a bánásmódot és két nap múlva jogom lesz,
hogy ne kelljen tovább tűrnöm. Majd Alex is ezt teszi, ha ennyi idős lesz.
Halkan becsukta az ajtó és az ágyra dőlt.
***
Csapzott hajú, rongyos alak bukdácsolt a temető sírkövei
közt. Jobb kezében felbontott üveget lóbált, még azután is, hogy megtorpant egy
kőnél. Tarnai Angelika élt 2002-2018 hirdette a rideg márvány.
A férfi leköpte a sírt.
- Ezért? - kérdezte. Szétfolyó hangjába gúnyolódó
keserűség vegyült. - Azért, hogy lelépj?
Legalább ne találtak volna meg… - meghúzta
a kezében tartott üveget - elvágott
nyakkal, terhesen - az utolsó szavakat
már csak halkan, üvegesen emlékező szemmel súgta.
Megrázta magát és megfordult. A kapu felé tántorogva már
csak magának motyogta:
- Bár a gatyámban
tartottam volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése