Oldalak

2019. 12. 08.

A gondolat ereje

Annak élj, ami vagy.
Annak, ami ott mélyen legbelül Te vagy. 
Ragadd meg, szorítsd erősen, és legyél vele boldog!

Persze, hogy annyira azért létezek, hogy a falon már ne tudják átmenni! Gondoltam magamban bosszúsan. Persze semmi újat nem állapítottam meg, ez a gondolat már vagy százszor megszületett a fejemben. Világra jött, de azonnal meg is halt, mert semmi értelme nem volt. Több energiát sem volt érdemes pazarolni rá, úgyhogy nem is próbáltam meg kimenni a csukott bejárati ajtón. Inkább az előszoba falának vetve hátam, lecsúsztam a földre és kitartóan bámulni kezdtem a szemben lévő fogasról lelógó kabátokat.

2019. 12. 01.

Első találkozás


Sötét, puha homály fedte be a vidéket, lassú, álmos hangulatot varázsolva. Napok óta súlyos fellegek úsztak lomhán az égen, majd két napja, engedve a húzásnak, nagy, légiesen táncoló pelyhekben hullni kezdett a hó. Lassan szállingózva, ráérősen fedte be az utcákat, tereket, háztetőket, fehér, ünnepélyes takarót vonva a tájra. Felkerültek a vastag kabátok, sapkák és sálak. Az emberek fázósan húzták össze bundáikat jártukban-keltükben, de a hó hűvös, légies illata őket is elkapta, várakozással töltve meg szívüket.